Kicsi kis életem...

Pedig rosszul indult. El akartam menni volt osztályfőnökömhöz a Margit körútra. Ott ő mondja a 6.30-ast. Ehhez legkésőbb 5-kor kelnem kellett volna. Volna...  Nem tudtam kiesni az ágyból. Viszont reggel felhívott a találkozó egyik szervezője, hogy számíthatnak-e rám. Hát…

...amikor nem írtam. Először azért, mert én ugyan írtam, csak a rendszer nem volt hajlandó menteni sem, nemhogy publkálni. Aztán meg azért, mert lusta vagyok. 2-3 nap alatt akkor is sok mondanivaló gyűlik fel, ha az ember egész nap semmit sem csinál. Én pedig csináltam. De talán…

És IGEN!!! Végre egy felejthetetlen nap! Hogy nem fogom elfelejteni, az egyszer biztos... Kora reggel kelés. Lett volna, ha ki tudok esni az ágyból. Tegnap elkezdett valami fájni a számban. Azt hittem, valamelyik sérült (sajnos van 2-3) rágószervem jelzi, hogy létezik. (Mint igazi…

  Úgy éreztem, én sem vonhatom ki magam az általános, össznépi blogolás alól. Hogy miért? Képzelj el egy majdnem 36 éves pasit, aki semmi értelmeset nem csinált életében. Na, jó... a helyzet nem ennyire tragikus. Szeretem az életet, szeretem a jó dolgokat, és szeretem…