Pedig rosszul indult. El akartam menni volt osztályfőnökömhöz a Margit körútra. Ott ő mondja a 6.30-ast. Ehhez legkésőbb 5-kor kelnem kellett volna. Volna... Nem tudtam kiesni az ágyból. Viszont reggel felhívott a találkozó egyik szervezője, hogy számíthatnak-e rám. Hát persze! Így 17.30-ra irány az IC, ahol egy rövid kis eligazítás volt, némi pakolással fűszerezve. Volt vagy 22.30, mire hazaértem. Csináltam némi szendvicset holnapra. És most itt püfölöm a gépet, és írom a naplómat.
DE! A legfontosabb majdnem lemaradt. Van némi becsületbeli (határidő nélküli) tartozásom. Ha ez nem lenne, már lehet, hogy pap lennék. De mindent meg kell fizetni. Hát, most felajánlotta valaki, hogy kifizeti. Aztán megkérdezte, lemennék-e Pécsre. Mint a pofon, olyan megrázó volt. Végre egy lehetőség! És megint onnan, ahonnan nem várnám... Feladták a leckét... :)
Ideje aludnom rá egyet. Holnap korán kelek. Komolyan izgulok. Nem tudom, mi lesz holnap, csak azt, hogy biztosan elér valami infó. De mi?
Szép álmokat!
